Elég régi már ez a videó, és biztosan láttátok már sokan, viszont ezen mindig képes vagyok vagy felhúzni magam, vagy halálra röhögni. Hogy lehet egy társadalom nagy része ennyire sötét? Lehet, hogy mesterségesen tartják őket bután, vagy fizetnek nekik érte, de akkor is, ez  így tulzás. Hogyan élhetnek úgy  az emberek, hogy semmi érdemlegeset nem fognak fel a körülöttük lévő világról?
Vonatkoztassunk el most azoktól a dolgotól, amikor Iránt Ausztrália helyére jelöli be a térképen, vagy amikor egy másik videón világosul meg kedves amerikai barátunk, hogy Afrika egy kis elzárt falu...valahol...ohm...messze. Ah, még ha figyelmen kívül is hagyjuk ezeket, akkor is ostobák.

 Szeretnénk megköszönni a közönségnek, akik mint tizenkettedik játékos voltak jelen a pályán, ezzel segítve minket győzelemhez.

Biztosan ismerős nektek is a fenti közhely, hiszen nagyon gyakran előkerül a legkülönfélébb sportesemények utáni nyilatkozatokban. Az emberek kajálják, mert nekik szól, és egy nagy dolog részeseinek érezhetik magukat. Nagyszerű módja a régi szurkolók csapat mellett tartásának, és újak szerzésének is. Más részről a csapatnak is jó ez. A játékosok elbeszéléseiből tudjuk, hogy a kultúrált biztatás olyan extázisba juttatja őket, ami megnöveli a teljesítőképességüket, és olyan teljesítményt nyújtanak, ami eldönthet 1-1 sorsdöntő találkozót.

Vancouver, gyorskorcsolyázás, 10 000 méteres szám.
Sven Kramer a táv felénél rosszul váltott, a külső sávban kellett volna továbbhaladnia, de eltévesztette. DE MIÉRT? Mert edzője, Gerard Kemkers rossz pályát mutatott neki.
Végigment a pályán, amikor már azt hitte, második vancouveri aranyát szerezte, beért a célba és diadalittasan a levegőbe csapott, azonban mindenki tudta, hogy hiába. Csak ő nem.

Így. ;D

A remake egy korábban készített (általában sikeres) film, televíziós filmsorozat, illetve egyéb fikciós művészi termék (videojáték, képregény, esetleg regény) felújított változata, adaptációja. Jobbára a mozi és a televízió világában lelhető fel. A szó két angol tagból (re + make = újrakészíteni, újracsinálni) áll össze.
Természetesen, mint minden másfajta adaptáció, a remake is tartalmazhat eltérést az originális anyaghoz képest: megváltozhat a helyszín, a karakterek neve, egyes karakterek jellemvonásai, néhány szereplőt ki- és beírhatnak a feldolgozók, más kontextusba helyezhetik a művet, egyes cselekényvonalak másképp alakulhatnak. Ismeretes néhány olyan remake is, amely teljesen lemásolja az eredetit, ennek az angolban shot-for-shot (képkockáról képkockára) remake a neve. Ilyen például Alfred Hitchcock Psychójának (1960) Gus Van Sant által rendezett új verziója (1998), vagy a képregényből filmvászonra alkalmazott Sin City.

Forrás: wikipedia

Ha azt mondjuk: Magyarország, a legtöbb ember rögtön a gulyáslevesre, Tokaji Aszura és a  Suzukira asszociál. Én viszont azt mondom: BKV. Ennél jobban ki sem lehetne fejezni az ország virágozó gazdaságának állapotát, az emberek barátságos természetét, valamint nem tudnék jobb példát találni arra, hogyan lehet a lehető legkorruptabban legoptimálisabban állami pénzt elkölteni.
Nézzünk körül egy kicsit, ki kicsoda ebben a hatalmas pénznyelőgépben:

Teljes cikk

Hamarosan itt a téli olimpia, a Google emberi pedig szépen heggesztettek Street view hómobilt, amivel megcsinálták a szokásos kis képeiket, ezúttal az olimpia helyszínén, Vancouverben. Beszarááás.

 - The category is: People who annoy you.

N _ G G E R S

- Ahm... well..
- 10 seconds Mr. Marsh.
- I know it but I don't think I should say it.
- 5 seconds Mr. Marsh. 

Kattins a Teljes cikkre, a végkifejlethez!

rolni - egynemű pénzdarabokból papírba göngyölt tekercs

Kevés idegörlőbb, idegesítőbb, undorítóbb dolog van a világon, mint a rolnizás. Rettentően utálom, mégis meg kell csinálni néha, ha elönti a kasszát az apró. Mint pl. most. Fáradtan, álmosan, kikészülve nincs is jobb móka, mint nekiállni, és órákat(!) - nem viccelek - szánni az életedből erre a valamire. Terveztem, hogy valami hasonlót hozok létre, mint ezen a képen látható.

Mióta megint van telefonom, három téves hívást is kaptam. Jobban élveztem, amíg senki nem tudott elérni. Hogy miért? Nem szeretek arra ébredni, hogy Csizmadia Sándort keresik rajtam.

- Igen?
- Halló?!
- Tessék?
- Kivel beszélek?
- Én kivel beszélek?
- Ön tetszett hívni, talán először illik bemutatkozni.
- Csizmadia Sándor úrral szeretnék beszélni.
- Valószínűleg téves számot tetszett hívni.
- De ez a telefonszáma.
- Nem, ez az én telefonszámom.
- Ez esetben elnézést, uram.
- Nem történt semmi. További jó éjszakát!

"Elkomorodott a tekintete"

A szerelmes üzenetek nagyon romantikusak. Ha nagy nyilvánosság előtt történik, és mindenki láthatja, akkor a hatásuk megsokszorozódik. A lányok kajálják őket, elolvadnak tőlük. Ha ügyesen csinálod, a siker garantált. Vannak azért bizonyos praktikák, amiket nem árt megfogadni. Ez nyilván furcsának hangzik, mert a lényege az, hogy szívből jöjjön. Vegyük át mégis ezt a pár dolgot, amire nem árt odafigyelni.

• Nyilvános helyre helyezd el, ahol szíved választottja gyakran megfordul.
• Feltűnő legyen, hogy biztosan észrevegye.
• Személyes hangvételű legyen, hogy érezze, neki szól.
• Rejts el benne egy kis hibát, hogy érezze, nem vagy elérhetetlen.

Ha átgondoltad ezeket, akkor kattints a teljes cikkre. Lehet, hogy nem ugyanúgy gondolkozik minden ember?

Sajnos nekem nincs meg (én egy iPod touch tulajdonos vagyok), gondolom nem is lesz, mert annyira nem poén, meg lusta is vagyok, meg mi a szar ez. Megér ez egy posztot? Boldog karácsonyt!

Van az úgy, amikor olyan helyzetbe kerülünk, ahol nem illik nevetni, mégis kitör belőlünk, és képtelenek vagyunk abbahagyni. Bizonyára előfordult ez már majdnem mindannyiunkkal, például iskolai órán, ünnepségen, vizsgán vagy csak egyszerűen egy szomorú sztori közben. Persze humoros showműsorokban ez annyira nem feltűnő. Ha viszont mindez egy egyedi és furcsa nevetéssel párosul... na az képes felborítani minden szabályt, és új értelmet adni a nevetésnek.

A tovább után néhány reakció a fenti videóra, mert szeretem nézni, ahogy emberek nevetnek. Mindig felvidít.

A híres-hírhedt angol streetartos, Banksy, új fába vágta a fejszéjét. Sok "maradandó" dolgot láthattunk már tőle a sablonozásain kívül is, például a Disneylandben letelepített Guantanamói foglyot, vagy éppen a fake Paris Hilton CD-k zeneboltokba való "belopását". Filmet még nem. A Sundance Fesztiválon vetítik először a 85 perces mozit, amiben láthatjuk többek között Shepard Fairey-t, Invader-t és sok más street art művészt is. Az angliai premier március 5-re lett kitűzve. Addigis emésszétek a trailert! 

Biztosan sokan vannak közöttetek, akiknek akadt már dolga valamelyik itthoni hivatallal. Bizonyára sokaknak jó emléke is van róla, de legalább annyian ódákat tudnánk zengeni a lassúságról, hozzá nem értésről, vagy éppen csak a nemtörődömségről. A posztot nem tudom mi ihlette, hiszen a legutóbbi okmányirodás látogatásom 10 percig tartott a megérkezésemtől kezdve az utolsó aláírásig, pedig nem volt időpontom. Talán csak elnéztek valamit. Nem is ez a lényeg.
Kattintsatok a teljes cikkre, és meglátjátok, hogyan is látja grafitember a hivatali ügyintézést.

Szeretitek a lovakat? Ők szeretnek bennünket. Sokak szerint legalább olyan jó barátai az embernek, mint a kutyák. Kisebb koromban még sírtam is a megható lovas filmeken. Aztán itt vannak még ezek a suttogók, akik betörik a vadlovakat fülükbe suttogott szép szavakkal. Bámulatos ez is. Szóval, szeretem a lovakat, de ugyanakkor tartok is tőlük. Olyan nagyok, és tekintélyesek. Nem lovagoltam még, mert félek tőle, hogy ledobna, ha nem vagyok elég szimpatikus neki. Megteheti simán. Képes rá.
Mi van akkor, ha fel is idegesíti az ember? Na, ezt már nem. Ígérjétek meg, hogy soha nem idegesítetek fel egy lovat sem! Nem éri meg.

A videóért köszönet jár Dani haveromnak.

Nem is olyan régen utaltam már T. Farkasra itt. Ezt a posztot a munkásságának szánom. Elmélyedünk kicsit jobban az alkotásaiban, ezáltal közelebb érezhetjük magunkhoz. Olyan nagyszerű performanszok következnek itt, amik gyökeresen megváltoztathatják az előadóművészetről alkotott képed. Kezdjük egy magyar klasszikussal.

Chocolate Rain. Remélem, ezt a videót senkinek sem kell bemutatnom. Rájöttem, hogy én az ilyenek miatt szeretem az internetet :D 

Karácsony másnapján nagymamánál gyűlik össze az egész család a szokásos közös karácsonyi ebédre. Ez már így működik nagyon régóta. Szintén nagyon régóta mindenki kap egy pár zoknit(!) is az ajándék mellé. Értitek, karácsonyi zokni… Klasszis. :) A nagy zokniosztás-fail előtt persze történt még egy-két dolog.
Egyszer a csoda, egyszer pedig hugi mentette meg a házat a totális leégéstől. Hol máshol lenne a legjobb hely egy gyertyának, mint a konyhaszekrényen a polc alatt. Ki is gondolna arra, hogy a fapolc alá butaság gyertyát rakni. Nos, nagymama biztos nem. Az égésnyomok egyébként teljesen jól mutatnak a szekrényen, már-már hiányérzetem lenne nélkülük.

A másik gyertyás incidens a szobában történt. A gyertya műanyag dísze kapott lángra. Még szerencse, hogy senki nem volt a szobában, aki ezt láthatta volna előre. Sőt, igazából senki nem volt a szobában, így azt se látta senki, hogy  meggyulladt,  s mivel így történt, el kellett oltani, és tiszta korom lett minden a szobában. Szellőztetés után is igencsak tele volt a levegő ezzel a szálló hamuval, viszont kurvajó íze lett az ételnek a polietiléntől.

Következzék egy újabb internetkávézós gyöngyszem. :)
-Értem én, hogy non-stop, de akkor hajnal 4-kor is nyitva vannak? Vagy mikor nyitnak maguk?
-Jól tetszik érteni…hajnal 4-kor nyitunk.

Teljes cikk

A fiatalság őszinte, nincs benne megalkuvás, és pontosan annyira önző, amennyire szükséges. Telnek az idők, melyek csak megalkuvásokkal lesznek tele, az önzőség pedig már csak emlék marad. Az emlékek olykor visszatérnek. Mint egy remek feedback, amit kitörölni már nem vagyunk képesek, viszont a feedbackek ezért vannak.

Jon Lajoie egy kanadai fickó, a nem túlzottan épeszű YouTube-os, zenés videói révén vált ismertté.  Főleg paródiákat gyárt, reklámok, zenei stílusok, TV-show-k, stb. Egy-két éve még netceleb volt, most már elmondhatja magáról, hogy szétturnézta egész Amerikaországot a dalaival. Nem meglepő mondjuk, mert kurva jók. Tessék, egy aktuális!

 Kattints a teljes cikkre!

;)

A gyilkos verseny radikálisan átalakította a virágzó használt bugyi-piacot. A Shitagi Bijutsukan büszkén tudhatja magáénak a napi százezer látogatót azon a honlapon, ahol 20-50 közti nők viselt fehérneműjét árusítják.
- Az egyik legfőbb oka a magas látogatottságnak, hogy rengetegen osztják meg fórumunkon saját feleségükről készült fotóikat. Mivel a digitális fényképezők egyre jobban terjednek, a fórumunk megtelt bugyiban pózoló háziasszonyok fotóival - meséli a site egyik üzemeltetője. - A bugyis fotók régebben csak egy szűk réteg körében terjedtek, ma azonban az internet rengeteg ember mindennapjainak részévé vált, így egyre több pár áll elő azzal, amit eddig titokban művelt otthon. Ez még engem is meglepett.

A Panty Recycle szintén az "illatos" tangák kereskedelmével foglalkozik, ők az egyik nyertesei a hagyományos bugyiboltok haldoklásának. A honlap tele van olyan üzenetekkel, amiben férfiak keresnek használt bugyit, de egyre több asszony is jelentkezik eladásra, sokszor óriási pénzeket keresve azzal, hogy a kérdéses ruhaneműt a vásárló orra előtt veszi le.