
MORE
Rövid életében a van Gogh-i hagyományokat folytatta. Hasonlóan, mint Klimt-nél, nála is a halál és a nemiség a fő téma, csak sokkal tragikusabban. Az emberi testet művészete központjába helyezi, azt az emberi testet, ami abszolút romlandó, rothadó hús, vert és sebzett.
1890-ben született az alsó-ausztriai Tulln-ban. A fiút minden jel szerint igen erős kapcsolat fűzte apjához. Schiele félénken és zárkózottan szívesebben foglalkozott magával, minthogy az emberek társaságát keresse. 1905-ben meghalt apja, mégpedig elborult elmével, előrehaladott paralízis következtében. Apja halála a legfontosabb érzelmi kapcsolattól fosztotta meg a fiút. Anyjához ugyanis soha nem fűzte szívélyes viszony. Az apai hatás intenzitása és az elvesztése ugyanakkor még évekkel később is megnyilvánult, hiszen apja nemegyszer megjelent Schielének, és beszélt hozzá. A halál a Schiele-családban nem volt ismeretlen, és Schiele maga vallotta, hogy a halálélmény erősen hatott művésszé válására. Így válhatott a halál munkásságának egyik központi témájává.
Anyja gyámság alá helyezte nagybátyjánál. Zseni tudata volt, teljesen el volt telve magától. Már 16 évesen az Akadémiára jelentkezett. Az akadémián bele kellett szoknia a nemzedékek óta ápolt, szigorú stúdiumba, mely elsősorban az antik, élő modellek és a ruházat tanulmányozását foglalta magába. Ezek a tanulmányok személyes stílusán jóformán semmi nyomot nem hagytak. Gustav Klimt és a szecesszionisták lineáris síkstílusa sokkal nagyobb benyomást tett rá, amely néhány kisebb munkáján kifejezésre is jutott. 19 évesen már a nagyokkal állított ki (Paul Gauguin, Pierre Bonnard, Henri Matisse, Vincent Van Gogh, Edvard Munch, Oskar Kokoschka).
Az írás a wikipédiáról (hu.wikipedia.org) származik. Hálás köszönet a wikipédia közösségének az önzetlen munkájukért! Ha tudod, támogasd a munkájukat!


















